01. PTE a neuron szerkezete

A multipolaris neuron sok (1-nél több) dendrittel és 1 axonnal rendelkezik, például a központi idegrendszer neuronjaiban és vegetatív dúcokban található.

1. Unipolaris: Amakrin sejtek a retinában.
2. Pseudounipolaris: Érző neuronok, például ggl. spinale és agyidegek érző dúcai.
3. Bipolaris: Érző neuronok, mint a ggl. vestibulare és cochleare, valamint a retina bipolaris sejtjei.
4. Multipolaris: Központi idegrendszer neuronok, mint a funikularis neuronok és interneuronok (Golgi II típus).

Az idegrendszer alapfogalmai közé tartozik az idegszövet, idegsejtek, érző dúc és vegetatív dúc.

Az idegszövet főbb összetevői az idegsejtek, gliasejtek és a szövettani jellegzetességek.

Az idegsejtek csoportosítása lehet morfológiai, funkcionális és neurokémiai jellemzők alapján.

Az érző dúc az érzékszervi információk feldolgozásában és továbbításában játszik szerepet.

A vegetatív dúc a vegetatív idegrendszer részeként a belső szervek működésének szabályozásában vesz részt.

Az érző dúc szerepe az idegrendszerben az, hogy a szenzoros információkat gyűjtse és továbbítsa a központi idegrendszer felé.

A vegetatív dúc jellemzői:

• Autonóm működés - nem tudatosan irányított.
• Szerepe - a belső szervek működésének szabályozása.

1. Érző, vagy afferens rész: A környezetből felvett ingereket elektromos jelekként továbbítja a központi idegrendszer felé.

2. Mozgató (motoros) vagy efferens rész: A központi idegrendszerben kidolgozott döntések, parancsok ingerületek formájában az effektor szervekhez kerülnek.

Az érző, vagy afferens rész a környezetből felvett ingereket elektromos jelekként továbbítja a központi idegrendszer felé.

A mozgató (motoros) vagy efferens rész a központi idegrendszerben kidolgozott döntéseket, parancsokat ingerületek formájában az effektor szervekhez juttatja el.

A központi idegrendszer fő részei az agy és a gerincvelő.

A környéki idegrendszer fő elemei az agyidegek és a gerincvelői idegek.

A receptorok a következő típusú ingerekre reagálnak:

• mechanikus
• kémiai
• vizuális
• akusztikus

Az afferens rész feladata, hogy az inger információt a receptoroktól a központi idegrendszer felé továbbítsa.

A központi idegrendszer fő részei az agy és a gerincvelő.

A perifériás idegrendszer fő elemei a gerincvelői idegek és az agyidegek.

Az effektorok a válasz végrehajtásáért felelősek, mint például a mozgás és a mirigyek szekréciós tevékenysége.

A motoros rész, más néven efferens rész, az idegrendszer azon része, amely a mozgás és a mirigyek szekréciós tevékenysége irányításáért felelős.

1. Érző (afferens) rész: A környezetből származó ingereket elektromos jelekké alakítja és továbbítja a központi idegrendszer felé.

2. Mozgató (motoros, efferens) rész: A központi idegrendszer által kidolgozott döntéseket és parancsokat ingerületekké alakítja, amelyeket az effektor szervekhez juttat el.

A pseudounipolaris idegsejtnek 1 dendritikus axonja (perifériás nyúlvány) és 1 axonikus axonja (centrális nyúlvány) van. Például a spinalis ganglionok és az agyidegek érző dúcai.

Az idegsejtek csoportosítása a következőképpen történik:

1. Szenzoros idegsejtek - érzékszervi információt közvetítenek.
2. Motoros idegsejtek - izommozgásokat irányítanak.
3. Interneuronok - a két másik típus között közvetítenek.

Az idegsejtek szövettani jellegzetességei közé tartozik:

• Sejtmag - központi szerepet játszik a sejt működésében.
• Dendritek - információt gyűjtenek más idegsejtektől.
• Axon - impulzusokat továbbít más sejtekhez.

1. Afferens rész: A belső szervekből származó ingereket gyűjti (pl. vér oxigén tartalma, pH értéke).

2. Efferens rész: Az akaratunktól független funkciók szabályozása, mint a simaizom (pl. vérnyomás), mirigyek (pl. nyálelválasztás), szívizom.

Részei:

• Szimpatikus idegrendszer
• Paraszimpatikus idegrendszer
• Enterális idegrendszer

A szürkeállomány az agy felszínén elhelyezkedő szövet, amely az agykérget (Cortex cerebri) alkotja, és idegsejttestek csoportjából álló struktúra.

A fehérállomány (substantia alba) az idegsejtek közötti kapcsolatokat létrehozó pályákat tartalmazó struktúra, amely az idegsejtek közötti kommunikációt segíti elő.

Az idegrendszer alapfogalmai közé tartozik az idegszövet, idegsejtek, érző dúc és vegetatív dúc.

Az idegsejtek csoportosítása lehet morfológiai, funkcionális és szövettani jellemzők alapján.

Az érző dúc az érzékszervi információk feldolgozásában és továbbításában játszik szerepet.

A vegetatív dúc a vegetatív idegrendszer részeként a belső szervek működésének szabályozásában vesz részt.

Az alapszövetek fő típusai a következők:

1. Hámszövet
2. Kötő- és támasztószövet
3. Izomszövet
4. Idegszövet

1. Idegsejtek (neuronok): Az elektromos jelek érzékelésére, továbbítására, feldolgozására és átadására képes sejtek, amelyek a biológiai funkciókat szabályozzák.
2. Gliasejtek: Az idegsejtek működését segítő sejtek, amelyek közé tartoznak a centralis és perifériás gliasejtek (pl. Schwann-sejtek, satellita sejtek).

Az idegsejtek a(z elektromos) jelek érzékelésére, továbbítására, feldolgozására és átadására képesek, és ezek a funkciók szabályozzák a szervezet különböző biológiai folyamatait.

A gliasejtek sokrétűen segítik az idegsejtek működését, biztosítva a megfelelő környezetet és támogatást számukra.

Camillo Golgi (1844-1926) volt az, aki először látta az idegsejteket minden nyúlványukkal együtt 1873-ban. Ő nevezte el a Golgi apparátust és a Golgi sejteket.

Santiago Ramon y Cajal (1852-1934) a Golgi módszert és ezüstözési technikákat használta számos állatfaj és az ember idegrendszerének részletes leírására.

Heinrich Wilhelm von Waldeyer (1836-1921) szerint az idegrendszer számos anatómiailag és fejlődésileg össze nem függő idegegységből (neuron) áll, amelyek három részből állnak: idegsejtből, idegrostból és rostfácskából (végfácskából).

A motoros vezetés csak a sejttesttől a végfácska felé futhat, míg az érző vezetés mind az egyik, mind a másik irányba végbemehet.

Golgi és Cajal 1906-ban Nobel-díjat kaptak munkásságukért az idegrendszer felfedezése terén.

Az érző idegsejtek a központi idegrendszer felé szállítanak információt.

Az interneuronok a központi idegrendszeren belül kapcsolnak össze idegsejteket egymással.

A mozgató idegsejtek a mozgások szabályozásában vesznek részt.

Az unipolaris idegsejtnek 1 axonja van, például a retina amacrin sejtjei.

A bipoláris neuron 1 dendrittel és 1 axonnal rendelkezik, például a vestibularis, cochlearis és retina bipoláris neuronjai.

1. Érző neuronok: Pseudounipolaris és bipolaris neuronok, például ggl. trigeminale.
2. Központi idegrendszeri neuronok: Multipolaris neuronok, mint a funikularis neuronok és interneuronok.
3. Motoros neuronok: Golgi I típusú motoros neuronok, például a gerincvelő mellső szarvban.

1. Unipolaris neuronok: Amakrin sejtek a retinában.
2. Pseudounipolaris neuronok: Ggl. spinale, ggl. trigeminale (V), geniculi (VII), stb.
3. Bipolaris neuronok: Ggl. vestibulare és cochleare, retina bipolaris sejtjei.
4. Multipolaris neuronok: Funikularis neuronok, interneuronok (Golgi II), motoros neuronok (Golgi I).

A neuron fő részei a következők:

1. Dendritek - A sejttestből kiágazó, ágas elágazások, amelyek információt gyűjtenek más neuronoktól.
2. Sejttest (perikaryon vagy soma) - A neuron központi része, ahol a sejtműködés zajlik.
3. Axondomb - Az axon kiindulási pontja, ahol az idegi impulzusok generálódnak.
4. Axon - Az idegsejt hosszú nyúlványa, amely az impulzusokat továbbítja.
5. Axon kollaterális - Az axon elágazása, amely más neuronokkal való kapcsolódásra szolgál.
6. Telodendrion vagy végfácska - Az axon végén található elágazások, amelyek a szinapszisokhoz kapcsolódnak.

A dendritek szerepe a neuron működésében a következő:

• Információgyűjtés: A dendritek más neuronoktól érkező jeleket gyűjtenek.
• Jelátvitel: Az összegyűjtött jelek továbbítódnak a sejttest felé, ahol feldolgozásra kerülnek.

A szinapszisok a neuronok közötti kapcsolatok, amelyek lehetővé teszik az információ átadását. A szinapszisok:

• Kémiai jelátvitel: Neurotranszmitterek segítségével továbbítják az impulzusokat.
• Integráció: A neuronok közötti szinapszisok integrálják a különböző jeleket, befolyásolva a neuron válaszát.

A Nissl rögök a durvafelszínű endoplazmás retikulum aggregátumai, amelyek az idegsejtek sejttestében találhatóak, és a fehérjeszintézisben játszanak szerepet.

A nucleolus az idegsejtekben a riboszóma biogeneziséért felelős, és fontos a fehérjeszintézishez szükséges riboszómák előállításában.

Az elektronmikroszkópos felvételen az idegsejtekben látható organellumok közé tartozik a mitokondrium és az endoplazmás retikulum, amelyek fontosak az energiaellátásban és a fehérjeszintézisben.

A dendritek az idegsejtek információt fogadó nyúlványai, amelyek szinapszisokat képeznek, lehetővé téve a neuronok közötti kommunikációt.

A dentrittüskék a dendritek kis kiemelkedései, amelyek szinapszisokat képeznek, és fontos szerepet játszanak az információs feldolgozásban az idegsejtek között.

A neuron főbb részei a következők:

1. Sejtmag (Sejtmag): A sejt genetikai anyagát tartalmazza.
2. Dendritek (Dendritek): Információt gyűjtenek más neuronoktól.
3. Axondomb (Axondomb): Az axon kiindulási pontja.
4. Axon (Axon): Az idegimpulzusokat továbbítja.
5. Myelinhüvely (Myelinhüvely): Az axont szigeteli, gyorsítva az impulzusok átvitelét.
6. Ranvier befűződések (Ranvier befűződések): Az axon szigetelésének megszakításai, ahol az impulzus ugrásszerűen terjed.
7. Telodendrion (Telodendrion): Az axon végződése, ahol a szinapszisok képződnek.
8. Szinaptikus vesiculum (Szinaptikus vesiculum): Neurotranszmittereket tárol.
9. Receptor (Receptor): A neurotranszmitterek kötőhelye a következő neuronon.

A myelinhüvely szerepe a következő:

• Szigetelés: Csökkenti az ionok áramlását, így gyorsítja az idegimpulzusok terjedését.
• Ugrásszerű impulzusvezetés: Az impulzusok a Ranvier befűződések között ugrálnak, ami hatékonyabbá teszi a kommunikációt a neuronok között.

A neurotranszmitterek a következő helyeken találhatóak:

• Szinaptikus vesiculumok: A neuron végződéseiben tárolódnak.
• Szinaptikus rés: A neurotranszmitterek itt szabadulnak fel, hogy kölcsönhatásba lépjenek a receptorokkal a következő neuronon.

A ganglion az idegsejtek perikaryonjainak csoportja a környéki idegrendszerben, amely a preganglionáris és postganglionáris rostok közötti szinapszisokat tartalmazza, lehetővé téve az idegi információk továbbítását a központi idegrendszerből a belső szervekhez.

A preganglionáris rostok a központi idegrendszerből indulnak és a ganglionokhoz kapcsolódnak, míg a postganglionáris rostok a ganglionból indulnak és a belső szervekhez vezetnek, így közvetítve az idegi impulzusokat.

A ganglion az idegsejtek perikaryonjainak csoportja a környéki idegrendszerben.

A gerincvelő fő részei a fehér állomány (WS) és a szürke állomány (GS).

A vegetatív ganglionból pink vonal terjed ki, amely kapcsolatban áll a gerincvelővel, jelezve a vegetatív idegrendszer szerepét.

A pseudounipolaris neuron perikaryonja a neuron sejttestét jelenti, amely a neuronok érző funkcióját látja el. Ezen neuronok jellemzője, hogy az axon és a dendrit egy közös szárból indul ki, így a sejttest a középpontban helyezkedik el.

A sejtmag a sejt genetikai anyagát tartalmazza, és irányítja a sejt működését. A nucleolus a sejtmagban található, és a riboszómák előállításáért felelős, amelyek a fehérjeszintézishez szükségesek.

A lipofuscin egy öregedési pigment, amely a sejtekben felhalmozódik, és a sejtek öregedésének és degenerációjának jele lehet. Az idegsejtekben való jelenléte a sejtek funkcionális állapotát és élettartamát tükrözheti.

A satellita sejtek támasztó és tápláló funkcióval bírnak az idegsejtek perikaryonjainak szolgálatában.

Az idegszövet fő összetevői az idegsejtek és a gliasejtek. Az idegsejtek felelősek az információ továbbításáért, míg a gliasejtek támogatják és védik az idegsejteket.

A vegetatív dúcok a vegetatív idegrendszer részei, amelyek az autonóm funkciók szabályozásáért felelősek. Ezek a dúcok a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer neuronjaiból állnak, és fontos szerepet játszanak a belső szervek működésének irányításában.

Az idegsejtek csoportosítása a következő szempontok szerint történhet:

1. Morfológiai osztályozás: pl. unipoláris, bipoláris, multipoláris
2. Funkcionális osztályozás: pl. érző, motoros, interneuronok
3. Neurotranszmitterek alapján: pl. kolinerg, adrenerg.

A gerincvelő keresztmetszetében a következő főbb részek találhatók:

1. Fehérállomány (WS) - az idegrostok többsége.
2. Szürkeállomány (GS) - az idegsejtek testei.
3. Idegsejtek - különböző színű csillagokkal jelölve, amelyek jeleket küldenek.

A vegetatív ganglion szerepe az autonóm idegrendszerben:

• Preganglionáris rostok - a gerincvelőből indulnak és a ganglionhoz vezetnek.
• Szinapszis - a preganglionáris és postganglionáris rostok közötti kapcsolat.
• Postganglionáris rostok - a ganglionból indulnak és a belső szervekhez (pl. szív) vezetnek.

A szinapszis a vegetatív ganglionban a következőképpen működik:

• A preganglionáris rost jelet küld a ganglionba.
• A szinapszis helyén a jel átvitel történik a postganglionáris rost felé.
• Ez a folyamat lehetővé teszi a jelek továbbítását a belső szervekhez.

A vegetatív ganglion legfontosabb sejtjei a multipoláris neuronok és a satellita sejtek.

A vegetatív dúcban a legjelentősebb neurotranszmitter az acetil-kolin.

A neurotranszmitterek az információt közvetítik a szinapszisokon keresztül, lehetővé téve a neuronok közötti kommunikációt.